Az idő mérése

Időmérésünk ősidők óta a csillagászati jelenségekhez igazodott. A kezdeti időkben a Nap látszólagos járását figyelve alkották meg a napórát. A társadalom fejlődésével a városi élet, a közigazgatás az igazságszolgáltatás, az üzleti élet, és sok más feladat megkívánta az időmérés kifejlesztését. A napot – általában – 24 órára, az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre osztották. Kialakultak az éjszaka is használható órák. A középkori városokban a toronyórák ütései jelezték az idő múlását. A legújabb korig a mechanikus szerkezetű óra jelezte az időt. Napjainkban a villamos-, a kvarc-, és az atomórák az időmérést nagyon pontossá tették. Az elmúlt években az interneten keresztül is lehetséges a pontos idő szolgáltatás. A tudósok kimutatták, hogy a Föld forgásideje változik. Ezért a pontos nap és óra hosszát újból meg kellett határozni atomfizikai alapon. A tudomány és a kézművesség fejlesztette az órát időmérő eszközzé.