A kvarcóra működése a kvarc piezoelektromos tulajdonságán alapul. Az órajelet adó oszcillátor visszacsatoló áramkörének frekvenciameghatározó eleme a kvarckristály.^[2] A kvarckristály a fizikai tulajdonságai által meghatározott ún. sajátfrekvencián rezeg, amit stabilan tart. Ezt a frekvenciát egy osztó leosztja a megfelelő mértékben úgy, hogy a kimenet 1 másodpercenként változzon és ezzel a jellel vagy egy másodpercmutatót léptetnek (analóg kijelzés), vagy számjegyeket íratnak ki egy kijelzőre (digitális kijelzés).

Kompromisszumként a kvarckristály frekvenciája leggyakrabban 32 768 Hz. Ez általában 4 mm hosszú kristállyal megvalósítható, ami kellően kis méretű és az elektronika is kevesebbet fogyaszt, mint ha a frekvencia nagyobb lenne. Ez a frekvencia pontosan 2¹⁵ Hz, ami egy 15-szörös „felező” osztóval leosztva 1 Hz-et eredményez.

A digitális (számjegyes) kijelzésű órák funkcióit gyakran kibővítik olyan lehetőségekkel, mint dátumkijelzés, stopper (esetleg részidő-mérés is, tized- vagy századmásodperces kijelzéssel), több időpontra beállítható ébresztő-funkció, számológép, telefonkönyv. Az ébresztéshez a kvarcórák elterjedésének kezdetén különféle dallamokat lehetett rendelni. 

Forrás: Wikipédia